Nem én vagyok az egyetlen. Nem vagyok egyedül, ahogy Te sem vagy egyedül. Az a célom, hogy a szorongással küzdő embereknek nyújtsak segítő kezet, hogy a leterhelt anyukáknak adjak időt fellélegezni. A legegyszerűbb módon próbálom kézben tartani a dolgaimat, és Téged is erre foglak rávezetni. A blogomon különböző lelassulásra alkalmas tippeket, trükköket leshetsz el. Kipróbálok mindent, amiről azt gondolom, hogy segíthet javítani az életminőséget, és mindezt ésszerű anyagi keretek között teszem. Kövess az utamon, inspirálódj és találd meg azt, ami neked fekszik.
Nem én fogom megváltoztatni az életedet. Te fogod.
A webshopban olyan termékeket találsz, amelyek ezt a hangulatot tükrözik. A kedvenc hazai teáimat, a könnyű álmot hozó levendulás sóhegyecskéket, az új kedvenc kávésbögrédet, zero-waste hozzávalókat. Igazi slowlife kincsesbánya a rohanó világban.
Kedved támadt bekuckózni? Semmi gond. A takaró az introvertált palást. A királyságod pedig az egész világ. Még egy jó könyvet is ajánlok hozzá, nézd meg, hogy éppen mit olvasok az instagram biómban.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Merj nagyot álmodni! Aztán kezdj el kicsiket lépni. Ha te is introvertált vagy, mint én, akkor talán neked is szükséged van arra, hogy a lehető legotthonosabban érezd magad a saját kis személyes teredben - és lehet, hogy most meglepődsz, ahogy egy webshop blogját olvasod, és pont tőlem hallod ezt, de: nem kell mindent megvenni. A tudatosság ebben a "rohanó világban" pont annyira fontos, mint az, hogy meg tudjunk állni fellélegezni benne. Hogy legyen egy helyünk, ahol csak azok a dolgok találhatóak meg, amikre tényleg szükségünk van, vagy amelyek örömmel töltenek el. Nekem ilyen például a Sóhegyecském, ami segít az elalvásban. Ilyenek a növényeim, ilyen a párologtatóm. Ilyen a narancsos illóolajam, amivel takarítok. Ami a lényeg: a zsúfoltságig tömött tér nem fogja feloldani az információbombák és a szociális média, mindenféle impulzusok, emberek, hangok, fények által a lelkünkön megtapadó szorongást és feszültséget.
Nagyon fontosnak találom azt, hogy olyan környezetben éljünk, ami valóban otthont ad, nem csak egy lakás. Nekem a világon a legtöbbet jelenti haza hazaérkezni. Annak idején, amikor elköltöztem otthonról, eljöttem egy nagy kertes házból, a 17. kerületből. Teljesen fel voltam pörögve, hogy végre a városban élhetek a szerelmemmel. Hogy lett egy igazi, felnőtt munkám, hogy fenn tudom majd tartani magam. A lakás, amit akkoriban béreltünk, összesen 25 nm volt. Egy kis konyha/előszoba, egy mosdó zuhanyzóval és egy szoba, a körfolyosóra néző ablakkal. Hálószobát, nappalit, otthont kellett teremtenünk egy akkora helyen, aminél sokkal többhöz voltunk szokva: így indult a letisztultság és az egyszerűség felé irányuló kíváncsiságunk is, és a vágy is ekkor parázslott fel a lelkemben, hogy bár csak kevés dolgunk lehet, hiszen alig fér el valami nálunk, az a pár tárgy viszont gondosan megválogatott, személyes értékkel rendelkező holmi legyen. A kedvenc fotelunk a (már) férjem régi szobájából, a legfontosabb könyveink és a házimozi rendszer, ami elnyomta a szomszéd néni híradó-függőségének nyomait és a hétvégi rádió-maratont. Már csak nosztalgikus mosollyal az arcomon tekintek vissza arra az időre, amikor a "gangos" házban éltünk, viszont a dolgokkal kapcsolatos tudatosságunk azóta is kísér minket az utunkon: nem szeretünk túl sok mindent birtokolni, mert úgy gondoljuk, hogy a különböző tárgyak felhalmozása elveszi az egymásra szánt figyelmet.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
