Az elmúlt egy évben gyökeresen megváltozott az életünk. A stressz és a vírustól való félelem hónapok óta rányomja a bélyegét a mindennapjainkra. A nyár, úgy tűnik, meghozza a várva-várt enyhülést a korlátozások terén, "visszakerülhetünk" a társadalomba. Ezzel a bejegyzéssel nem óva intelek titeket a közösségbe járástól és nem is arra kérlek titeket, hogy legyetek elővigyázatosak. Ez szerintem már belénk ivódott, ha pedig mégsem, vannak erre más platformok, hogy a fejünkbe verjék a szabályokat, hogy élhető legyen a világunk.

A vírushelyzet alatt az emberek fizikai egészsége került előtérbe, pedig szerintem nagyon fontos lenne a mentális egészségről is beszélni. Megviselt minket ez az egész. Félünk, szorongunk, távolodunk egymástól, és most, hogy végre viszont láthatjuk a többieket, talán nagyobb bátorsággal találkozhatunk a barátainkkal, ismerőseinkkel, most sem szabad megfeledkezni az impulzusok közepette saját magunkról. A saját lelki békénkről. A húzósabb bevezető ellenére ezt a posztot kellemes, üde hangvételűnek szántam: hoztam nektek pár ötletet, amivel lelassulhattok, teret adhattok a lelketeknek. A teraszozások között fontos a minőségi én-idő is.

Öleld magadhoz a természetet

Az elmúlt időkben, főleg a szociális távolságtartás alatt nagyon rákattantam a természetjárásra. Nem kell messzire menni, nem kell külföldre menni, bármi jó: a kis erdő, egy park akár, a Füvészkert. A kalandvágyóbbaknak pedig rengeteg más opció van, hiszen az országunk sok-sok felfedezésre váró tájat rejteget. Merülj el a tavak, hegyek, völgyek világában és hagyd, hogy feltöltsön a természet közelsége. Érintsd meg a leveleket, a fákat, a földet, vedd le a cipődet, feküdj a fűbe. Kapcsolódj össze magaddal és a "vadonnal".

Urban jungle

Szerintem nem én vagyok az egyetlen, aki a karantén nehézségeit és az elszigetelődést kicsi (én nagyobb) növénykék vásárlásával vészelte át. A lakásom már lassan egy mini esőerdő, és imádom. Feltölt energiával, segít otthon is kapcsolódni a természethez: ilyenkor úgy érzem, valami nagyobb dolognak a része vagyok. Életben tartani, gondoskodni, törődni csodálatos érzés, és az eredményét látva tényleg elolvad az ember szíve. Egy-egy új hajtás, egy-egy új levélke mind-mind csupa öröm a hétköznapokban. Találd meg a hozzád illő növényeket és kezdj "kertészkedni" akár kert nélkül, kaspóban. Kaktuszokkal, bármivel. Zöldülj-lassulj-kapcsolódj.

Mezítláb

Most, hogy itt a jó idő, évek óta először újra ledobtam a zoknit, cipőt, papucsot. Akár csak otthon, akár egy parkban, Anyukám kertjében, bárhol, ahol jól esik: csupasz talpakkal érintkezem a talaj különböző textúráival. Gyermekkorom emlékei villannak be ilyenkor, a játékosság és a szabadság érzete.

Naplózás

Írd ki magadból az érzéseidet, rajzolj, alkoss, bármi! Csak vesd papírra: néha elfelejtjük az analóg módszerek egyszerűségében rejlő szépséget, azt, hogy amikor csak Te vagy, a toll meg a papír, belefeledkezhetsz a pillanatba. Nem vonja el a figyelmedet az éppen beérkező e-mail értesítése, nem látod a csoport-üzeneteket, nem zavar semmi. Csak Te és a papír. Üdítő minimalizmus.

Nekem ezek segítettek a legtöbbet az elmúlt időkben. Én így tudtam elszakadni a nyomástól, az aggódástól. Kreáltam egy kicsike én-zónát, ahova nem engedem be a laptopomat, a telefonomat, csak a természet, én, a növények, a naplóm, egy jó könyv, egy finom tea. Titeket mi segít át a nehéz időszakokon? Ti hogyan kapcsolódtok vissza önmagatokhoz? Nyugodtan írjátok meg kommentben, beszélgessünk! Ha pedig van kedvetek, instagramon jelöljetek meg (@naturalhomeshop.hu) azokon a bejegyzéseiteken, amelyekkel Ti mutatjátok meg, hogyan kapcsolódtok ki! Szeretnénk jobban megismerni Titeket! ♥